Hófehéren, tisztán csendül az est,
csillanó ködfolton a Hold remeg,
távolban rézharang érc-szava peng,
december éjszakán béke kereng.
Simul a szívekre az áldott remény,
senki se legyen ma, aki fél,
felgyúlnak a gyertyák, táncol a fény,
karzaton szent dal akkordja kél.
Várva-várt ünnep, hát hozz csodát,
odakünn csendesen a hó szitál,
boldogság fűti a kicsiny szobát,
szívekben ma nyílik örömvirág.
Megszépül minden e Szent Alkonyon,
aranygömb csillan fenyőágakon,
terített asztalnál Hit és Remény,
békesség szellemét tartja elénk.
E felszentelt éjben szeretet él,
nem hívatlan vendégként jött, mesél,
-a vágya csak annyi - maradni még
a Földön, amíg csak Ember remél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése