Ködös Karácsony közelgett,
én már mentem,
Te voltál indulóban,
egy órára mégis megszakadt
a sors tipró kerekének forgása:
Karácsonyt adtunk egymásnak.
Csupa "buta" apróság,
egy könyv, kávé, édesség,
mégis, az idő a legnagyobb ajándék,
ott a téren, koccintottunk egymásra,
s máris vissza kellett menni.
Vitted buta apróságaim,
táskámban volt, mit kaptam Tőled,
a sok kincset érő semmi.
Este kinyitottad táskádat,
a finom kávéillat mindent áthatott.
Este kinyitottam táskámat,
a csillogó aranypor mindent elvarázsolt.
Vittük a táskánkban a Karácsony titkát,
mit nem lát a sok utcán járó ember,
mégis áthat mindent.
Mert a köd nem fojthatja el,
mert örökké él a szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése