Szuhanics Albert: Árva gyermek karácsonya

Csupán fantázia
annak a karácsony,
aki szegény, árva
ezen a világon.

Kinn fekszik mély sírban
az ő édesanyja,
csupán álmaiban
szól hozzá a hangja.

Megsimítja haját,
rajta tartja kezét,
s karácsonyfát láthat,
ha behunyja szemét.

Mint egy szép mesében,
mit sohasem hallhat,
édesanyja hangján...,
s befordul a falnak.

A hideg szobában,
egy sötét kis ágyban,
Szenteste csodája
támad fel álmában.

Karácsonyfa ragyog
az ablaka mellett,
él az édesanyja,
s ajándékra tellett.

Szívében szeretet,
karjaiba veszi,
lágyan csókolgatja,
s dalt énekel neki.

Angyalok érkeznek,
zene szól, nagy a fény,
s boldogság könnyei
folynak behunyt szemén.

Patus Ervin: Ünnep

Hull a hó a néma tájra,
elborít a fények árja.
Ünnepelni hív az élet,
megszülettem, újra élek!

Téli dallam enyhe hangja
templomunknak érc-harangja.
Jár az óra, sorra telnek
álmodozva lomha percek.

Hull a hó az égi csendbe,
hull a hó az életemre.
Tiszta lángú nagy csodálat
átragyogja éjszakámat.

Téli mámor elvarázsol,
gondjaim ma messze, távol;
ködbe vész a rémek árnya -
hull a hó a néma tájra.

Bálló Attila: Hópelyhek

Lásd azt, mit egy hópehely lát,
Amint átszeli a téli kék eget,
Hogy hófehéren tiszta a világ,
S hogy szeretet fűti a szíveket!

Lásd itt lent a milliárdnyi embert,
Kik mind most letették a fegyvert,
Békét kötni magukban a világgal,
Várni az ünnepet díszített szép fával.

Nézd, ahogy minden fényekbe öltözik,
Az ünnepnek szelleme lelkünkbe költözik,
Lásd fentről ezt a nagy, kerek világot,
Lásd azt, mit a kis hópehely látott.