Ó, Ti ünnepi áldozatok, zöld fenyőfák,
kik voltatok nemrég még díszes karácsonyfák!
Jelképe, éke a legszentebb ünnepnek,
örömöt adtatok felnőttnek, gyermeknek.
Árasztottatok balzsamos fenyőillatot,
otthonokba boldogságot varázsoltatok.
Ruhátok cifra üveggömb, arany dió,
ezüstös füzér, manóval pici házikó.
Ágatok közt mosolygó hószín angyalok,
csillagszóró - ragyogók, díszesek voltatok.
Fényetek a könnyes-nevető szemekben
tükröződtek, álltatok büszkén, fenségesen.
És most? Ott hevertek út szélén, a sárban,
nyoma sincs már rajtatok ünnepi ruhának.
Kopár ágatokról lehullott tűlevelek,
hisz fuldokoltatok a száraz melegben.
Hiányzott köd, zúzmara, puha hópihe,
erdő friss oxigénje, fürge őzike.
Fényes a múltatok, jövőtök már dicstelen -
köszönjük a szépséget, mit kaptunk Tőletek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése