Színezüst holdfény csengettyűje csendül
Pehelysipkás hegylánc, síkságra hóprém terül
Égi jelek villantak, jégszívem zendül
Mellkasomban bohó boldogság feszül
Csillagfüzéres, fényszórós fenyőfám
Üveggömb varázsában mosolygós angyalkám
Adventi gyertyáim lobognak, kályhám durmol
Karácsonyvendégem porcelánomból zsurmol
Sült gesztenye illata édesítő fűszerem
Diós kifli, mákos bejgli, puncs, bókol estem
Töltött káposztának ízlelgetjük aromáját
Buborékkal öblögetjük rántott ponty zamatát
Gáláns vendégem elégedetten ünnepel
Torokcsakrámat keserűség árasztja el
Gondolataimba rí könyörgő gyermekszem
Ki koldult, míg dőzsölt bent a királyterem
Fagyoskodott tél farkasordító hidegében
Remegve, rongybekecsben, lukas bocskorában
Korgó álma szövődik kerekded cipójában
"Adj bőségedből"- szólít, az Úr szelíden
Dacolva széllel, sötétedést járom sebesen
Szegény teremtést hontalanságban hol keressem?
Roskadozó, jégcsapos, hideg kapualjban
Kicsi árva vacog, sallangplédbe burkoltan
Csontkezével üres szaloncukorpapírra ír
Záporom hull, nincs e gyarló világra gyógyír
Irgalmasság kérelmem csordul emberségem
Meleg otthonomba fogadom lelencem
Szégyenlős, még zavart zuzmós mimózám
Félénken gagyog szepegő árvám
Gémberedett ujjait simítja védnöksége
Tiszta lelkembe mosdatom, száll Úr üdvössége
Tudatomba él ezer szívszaggató látvány
Öreg nénének éhínség a hozomány
Portékájára ma sem volt egy penny kereslet
Vette Isten hidege, ráncain vörös csipet
Erdőben beteg dédi hópaplan oltalom
Élete keservébe rejtőzve remete vagyon
Megölelem, görnyedő háta hóhalom
Kegyetlen fagy enged, létminimum
Kandallóm tűztükrében anyó arca ragyogó
Örömsugár fényes, szürkeségében csillogó
Ünnep emberi melege ráncait vasalja
Fáradt vállát tapintotta karácsony csodája
Immár fénykörön négy angyal repül körbe
Szenteste vacsoráját gazdagon terítem
Fénycsík suhan ablakomból kozmikus éterbe
Suttogó Úr sugallatára susog lelkem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése