Csupán fantázia
annak a karácsony,
aki szegény, árva
ezen a világon.
Kinn fekszik mély sírban
az ő édesanyja,
csupán álmaiban
szól hozzá a hangja.
Megsimítja haját,
rajta tartja kezét,
s karácsonyfát láthat,
ha behunyja szemét.
Mint egy szép mesében,
mit sohasem hallhat,
édesanyja hangján...,
s befordul a falnak.
A hideg szobában,
egy sötét kis ágyban,
Szenteste csodája
támad fel álmában.
Karácsonyfa ragyog
az ablaka mellett,
él az édesanyja,
s ajándékra tellett.
Szívében szeretet,
karjaiba veszi,
lágyan csókolgatja,
s dalt énekel neki.
Angyalok érkeznek,
zene szól, nagy a fény,
s boldogság könnyei
folynak behunyt szemén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése