Szelíden, némán sercen a gyufa,
És robbanva beindult a lángja...
A gyertyák lobbanó fényével költözzön lelkünkbe a derű,
Éljük át ezt a szent pillanatot, legyen ünnepünk gyönyörű...
Kint a kertben fehér ünneplőbe öltöztek a fák,
A szobai fenyőn díszek, alatta csomagocskák.
Most! Gyújtsuk meg, így gyertyáik gyúljanak a faágakon,
Uralkodjon el az öröm, mosoly fakadjon ajkakon.
Én majd, ha hó is lesz, visszaidézem a múltamat,
És gyönyörködve nézem a gyémántosan szép havat...
A fa alatt, már ott van kitéve a sok várt ajándék,
De lehet, hogy nem a sok számít, tán` fontosabb a szándék!
Kérjük Jézust, vigyen minket a valótlanság világába,
Minden rosszat veszítsünk a csábítás illúziójába.
Karácsonyi fényárban a házak és a terek,
Béke és szeretet tölti be... ezek a lelkek.
Sors! Ne érints becstelenül úgy, mint valaha egykoron,
Mikor én már könnyes szemmel vártam jobb sorsom ágyamon.
Lélek fényét nehogy elveszítsem csábító illúziódban,
Nem szeretnék játszani és veszíteni a te kaszinódban...
Érzitek? Itt vannak a szobában a földi angyalok,
Én kérlek titeket, hogy szeretet-lélekfényt gyújtsatok!
Álljunk közelebb, hogy mindenkinek jusson a fényből,
Ebből a szeretetteljes, Isteni ölelésből!
Kis Jézus, kérünk most mindannyian, áldj meg minket!
Megváltónk, hallgasd meg imáinkat, segíts minket!
Hozz reánk áldást, nagy-nagy szeretetben, nagy békességet!
Hozz, kérlek, erre az elvadult világra fényességet!
Szeretetcsillag ragyog fa hegyén, mintha fent lenne az égen,
Kívánok nektek Áldott Karácsonyt szeretteitek körében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése